Estetek már csapdába a Cégben? Rosszabb, mint a hálózaté vagy a 22-esé. Mert azokból legalább van remény, hogy valaha kijutsz. Hát, innen nem volt....

Múlt hét szombaton történt az eset... Este 9 körülre rajvezetői volt összehíva, de ezzel egyidőben Kerti Party is volt. Emiatt a paripámat (lovagnevén Xantos, más fordításokban Sancho Pansa) kénytelen voltam a rendház udvaron lezárni.
Amikor vége lett a megbesznek, mentem is érte, de mikor ki szerettem volna hajtani a kerékpáros bejárón, 10 percnyi csengőnyomogatás ellenére erre mégsem nyílt lehetőségem.
No, nem baj - gondoltam magamban -, ott van még a főkapu. 5 percnyi csengetés után itt sem jött a szezámtárulj. Itt kezdtem el aggódni. De még semmi sem volt veszve, hisz amelyik úton kijutottam az udvarra, az nyilvánvalóan vissza is visz. Igen, pontosabban vitt volna, hisz nem nyílt ki az az ajtó sem.
Végül végső elkeseredésemben jött az ötlet: teszek egy látogatást a kóterban, ott biztos összefutok egy prefektussal, ha másnem azért, mert nem odavaló vagyok. De ez a bejárat sem engedett utat.
Ekkor felrémlett előttem a megoldást rejtő eseménysorozat, melynek hatására elővettem telefonom, és próbáltam felhívni a vezérigazgatót, két alkalommal is. De mindkét próbálkozásnak a hálózat vonalbontása vetett véget.
De mielőtt megágyaztam volna magamnak és hű paripámnak a sportpályán, a szabadég paplan alatt, arra lettem figyelmes, hogy a második emeleti folyosó ablakában két manus beszélget. Hahóztam egy párat, mire nehezen észrevettek, majd az egyik beengedett a kóterba, ahonnan az éppen az utcáról megérkező suliportás (aki egyébként néhány biciklis suhancot kísért át járművükért) engedett ki az utcára.

Hát, véletlenek nincsenek, és én ezt el is hiszem. Ennek ellenére kíváncsi lennék, hogy kinek mi célja volt ezzel a klausztrofób képzésként is felfogható eseménysorozattal.

Mindenesetre két dologról szereztem tanulságot: hiába van veled technika, ha a másik félen senki sem kíváncsi rá, valamint hogy nem létezik lehetetlenség, csak tehetetlenség :D.