Találtam a neten egy jópofa elmélkedést... Kíváncsi lennék a véleményetekre :D. Íme:


    Létezik a sors? Létezik olyan, hogy az életünk értelme, az életünk célja?
    Manapság azt mondják, hogy mindenki okkal jött erre a világra. Hogy létezésünknek oka, célja és értelme van. Azonban ha így van, úgy ez jókora paradoxon. Mert hogyan teljesíthetnénk be rendeltetésünket, ha azt sem tudjuk, mi az? Hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy életében legalább egyszer minden férfi és nő feltette már ezt a kérdést magának: "Miért vagyok a Földön?".
    Többünkkel történt már kisebb-nagyobb csoda. Véleményem szerint ez két dolognak köszönhető; vagy annak, hogy valaki közbenjárt értünk, vagy pedig annak, hogy nem végeztük el ránkszabott feladatunkat. Az mindenesetre megnyugtató, hogy - ha emlékeim nem csalnak - Matuzsálem óta mindenki megtalálta a feladatát elviselhető - mondhatnánk: emberi - időtávon belül. Ám mi van azzal, aki felismeri - vagy legalábbis felismerni véli - életének célját, de eltaszítja azt magától, mert másmilyen életet szeretne magának? Az, hogy amit helyette választ, nem sikerül neki, pusztán a véletlen műve vagy a kitartás hiánya? Már pedig én azt mondom: véletlenek nincsenek. Semmi sem történik ok nélkül, így a világra sem ok nélkül születtünk.
    Egy bölcs embertől hallottam: "A mennyország és a pokol is már itt, a Földön elkezdődik.". Azt hiszem, ez igaz dolog. Viszont akkor úgy tűnik, hogy néhányan azért jönnek e világra, hogy mennyországgá, mások pedig hogy pokollá tegyék embertársaik életét. De ha ez így van, úgy nem saját életüket is ennek alapján alakítják? És így nem hiábavaló a fáradozás? Hisz ha önnön életét is magának formálja az ember, akkor mások nem alakíthatnak rajta. Vagyis igaznak tűnhet a mondás: minden ember a saját szerencséjének a kovácsa. És ezért lehet az is, hogy aki szeretetet ad vagy fájdalmat okoz, az sokszorosan kapja azt vissza. Mert ha valaki számára a mennyet vagy a poklot hozom, úgy a saját életemet is oda helyezem.
    Ám a legfőbb kérdést még mindig nem válaszoltuk meg: honnan tudjuk, hogy mire rendeltettünk? Talán az lenne a megoldás, ha minden nap, mikor felébredünk, más célt tűznénk ki magunk elé, mintha életünk elé tennénk azt. Így ha egy este az elmélkedés során boldog és eredményes napra tekintünk vissza, talán bizton hihetjük: megtaláltuk azt, amit nekünk szánt az Ég.

    Változik a világ, változnak az emberek. Az erőszak egyre csak nő, tengere elmossa a boldogság és béke partjait. Lassan a felhők között is mindennapossá válik a háború. Ám egy ilyen világban nem lehet életre szóló feladatot választani - életre szóló döntést hozni meg pláne nem. Hisz ami ma elegendő és szükséges, az holnapra már csekéllyé és feleslegessé válhat.
    Mindezek után joggal kérdezheted, kedves Olvasó, hogy "Miért teremtettünk?". Azt hiszem, talán azért, hogy halálunk pillanatában méltán tudjunk felelni erre.