Tehát, Fahrenheit 9/11, írta és rendezte: Michael Moore
A 2001. szeptember 11-ei WTC elleni támadást és annak reakcióját dolgozta fel a rendező dokumentumfilmében. A konkrét motiváltság George W. Bush hatalomra kerülésének, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolatának valós bemutatása, valamint az iraki háború tényleges okának megismertetése volt.
Michael Moore nyíltan felvállalta politikai nézeteit, filmje egyértelműen a 2004. évi választásokat megelőző demokrata kampányfilm, amelyben arról próbál meggyőzni, hogy George W. Bush politikai csalással lett 2000-ben amerikai elnök, valamint az iraki háború értelmetlenségét és borzalmait tárja elénk. A rendező nem vált teljesen hitelessé, helyzet bemutatása egyoldalú, hiányzik a republikánusok képviselőinek megszólaltatása. Kivétel nélkül csak demokrata érveket hallhatunk. A republikánus politikusokat és a miniszterelnököt nevetségessé tevő képsorok és humoros filmbejátszások, (amely a feszültségoldás eszköze is) egy tanulatlan, önálló gondolatra képtelen kormányt állít elénk, ami nem felel meg a valóságnak. A film viszont hitelesen mutatja be az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia üzleti kapcsolatát, valamint, hogy amerikai felsőbb politikai köröknek milyen érdekei fűződtek az Irakkal való hadban állással. A szereplők hitelességét az eseményekkel való kapcsolatuk teremti meg. Szülők, feleségek, testvérek szólalnak meg a filmben, akiknek hozzátartozói Irakban szolgálnak, onnan hazatértek, vagy meghaltak ott. Az amerikai polgár a veszélyeztetettség érzésében él a szeptember 11-ei események óta. Minden kisebb és nagyobb városban egy újabb terrorista merénylettől tartanak, gyanús nekik minden, amit nem ismernek és mindenki, aki idegen. Félelmüket tovább erősíti az a taktika, amit a kormány folytat.
„Munkálkodik a félelem”. Ez a film a biztonságérzet helyreállításával hathat az átlag polgárra.
Mit nyerhet ezzel a filmmel Michael Moore? Egyértelműen a 2004. évi választások demokrata győzelmét.
Kakulya Petra
Utolsó kommentek