Kedves Olvasók! Petra írásaiból válogatunk, s jelentetünk meg itt - íme az első írás! Ha tetszett, véleményed van, kommentezz!
Színházi látogatásaim során megszokhattam a rendezői szabadság megnyilvánulásait. Gondolok itt a klasszikus darabok modern feldolgozásaira, az irodalmi nyelv, nyersebb közérthetőbb, hétköznapibb használatára, vagy az egyre gyakoribb meztelenkedésre. Engem, mint új időket élő fiatalt, ezek a színházban bekövetkezett változások aligha botránkoztatnak meg. Az idősebbek ezzel szemben fejüket elfordítva, a két felvonás közti szünetben való távozásukkal fejezik ki nem tetszésüket egy-egy ilyen jelenet láttán. 
Egyik alkalommal Shakespeare Rómeó és Júliájára igyekeztem. Leültem megszokott helyemre, és elégedetten néztem körbe a nézőtéren. Egy szék sem árválkodott. A nézők nagyobb része középkorú illetve az idősebb korosztályból kerültek ki. Mellettem idős hölgy foglalt helyet. A nézőtér feletti hatalmas csillár fényei kialszanak, rövid csönd, majd a sötétben egy magas férfi körvonala rajzolódik ki, kezében öngyújtó világít. Egyre erősödő rock zene hallatszik. Megvilágosodik az alak. Fekete, szakadt farmernadrág, oldalán lánc lóg, fekete pólóját térdig érő bőrkabát takarja, hosszú sötét haja hátrafogva, lábán acélbetétes bakancs. Ő Rómeó. Feltűnik az utcai csöves brigád többi tagja, Merkúció és Benvólió. A banda mindennapos szórakozása a kocsmában való lerészegedés, az örömlányok foglalkoztatása és a füvescigi nyújtotta szárnyakkal való repkedés. Ezután elképzelhetjük a szűziesnek kicsit sem mondható Júlia alakját, a részeges, színes előélettel rendelkező dajka, a médiaguru anya és a drogbáró apa személyét. A mellettem ülő hölgy már percek óta férjének panaszkodik erről az erkölcsfertőről. Megbotránkozását a fiatal szerelmesek esti násza tetőzi be, ami számomra érthetetlen, hiszen ki látott már ruhába öltözött szerelmeskedőket?
A szünetben a ruhatárnál látom újra a felháborodott asszonyt, amint kabátját követeli, közben a körülötte álló hölgykoszorúnak tolmácsolja felháborodását. A hadaró mondatok közül, csak egy jut el a fülemhez. – Már a színház is csak a fiatal suhancok igényeit szolgálja.