Az történt, hogy a newsnews stáb kicsit megpihent, de most ismét vagyunk! Tegye fel a kezét, aki még nem tud a Piár körüli eseményekről: nem látom a kezeket... Ettől függetlenül egy jó olvasmány: Augusztus 1-jétől új igazgató áll a kecskeméti Piarista Iskola élén. Az iskolafenntartó, a Piarista Tartományfőnökség, négy évre bízta meg az intézmény vezetésével Nagy Attilát, aki Szabó István atyától veszi át a stafétabotot. A bogácsi születésű szerzetes-pedagógus erősen kötődik városunkhoz, ugyanis középiskolai tanulmányait abban a gimnáziumban végezte, amelynek most az igazgatója lett.
- Azért esett a választásom annak idején Kecskemétre, mert megtetszett a papi hivatás, és szerettem volna egy olyan középiskolába járni, ahol mind szellemileg, mind lelkileg felkészülhetek erre - mondta Nagy Attila. -1989-ben érettségiztem, életem meghatározó négy évének zárásaként. (A városhoz kötődik eddigi pályám legfontosabb eseménye, pappá szentelésem is, amely a Nagytemplomban történt 1998-ban.) Később hét évet töltöttem a rend budapesti tanulmányi házában, ahol a teológiát, az ELTE-én pedig a történelem és földrajz szakot végeztem el. A váci piarista iskolában tanítottam öt évig, majd Budapesten és Nagykanizsán is egy-egy esztendőt. Két évvel ezelőtt kerültem egykori iskolámba, ahol a gimnáziumi tanítás mellett felkértek a kollégiumvezetői teendők ellátására is.
- Mikor merült fel először, hogy intézményvezetőként is számításba vehetik?
- Az igazgatóhelyettesség évei alatt biztattak, hogy vegyek részt közoktatás-vezetői képzésen. Ezt akkoriban viszonylag kevesen végezték el a renden belül, így sejthető volt, hogy valamilyen iskolavezetői feladattal meg fognak bízni. Amikor 2005-ben idehelyeztek, már volt erről szó, én azonban nem nagyon siettettem a dolgot. Örömet leltem a tanításban és a kollégiumi munkában is. (Osztályfőnökként, pl. nagyon szívesen kirándultam a diákokkal.) Erről a közvetlen pedagógiai munkáról nem volt könnyű lemondani. Vonzanak persze azok a kihívások, nemes feladatok is, amelyek igazgatóként várnak rám.
- Még ma is sokan vannak, akiknek a piarista gimnázium neve hallatán egy papnevelde képe sejlik fel. Mi a véleménye erről?
- Van egy rövid jelmondatunk, amely veretesen és szépen fejezi ki a törekvéseinket: Pietas et litterae. A litterae tudományt jelent, olyan tantárgyak, ismeretek oktatását, melyek segítségével a gyerekek megállhatják a helyüket az életben. A pietas szó utal iskolánk egyházi, vallásos jellegére. Olyan keresztény spiritualitást mutatunk fel a gyerekeknek, ami csiszolhatja jellemüket, segítheti őket, hogy egészséges személyiségekké váljanak. Ezek MINDENKI számára fontos, egyetemes, emberi értékek, és nem kizárólag papi vonatkozásúak.
- Milyen tervekkel, elképzelésekkel lát igazgatói munkájához?
- Fontosnak tartom, hogy mindaz, ami elődeim idején jól működött, az működjön továbbra is. Szeretném erősíteni a világra való nyitottságunkat, elérni azt, hogy jobban megismerjenek minket, céljainkat, törekvéseinket. Nagyobb figyelmet akarok fordítani a más iskolákkal való kapcsolattartásra. Tágabb teret szeretnék biztosítani iskolánk falai között a zenei és a művészeti oktatásnak. Preferenciának gondolom a folyamatos módszertani megújulást, az idegen nyelvek minél hatékonyabb és színesebb oktatását. (Már most remekül működik a külföldi - német, osztrák, olasz, francia, spanyol - testvér-, illetve partneriskolákkal való kapcsolattartás.) Az informatikát egyre szélesebb körben alkalmazzuk más tantárgyak oktatásában is. Hangsúlyozottan említem meg a sport, a mozgáskultúra fontosságát ("ép testben ép lélek").
- Merre szeretné kormányozni a következő években az iskola hajóját?
- Elődömhöz hasonlóan a jó munkahelyi légkör fenntartása nekem is szívügyem. Úgy gondolom, hogy ebben egy iskolavezetőnek meghatározó szerepe, egyben óriási felelőssége van. Nyilvánvaló, hogy szakmai igényességnek kell jellemeznie az iskola vezetését, illetve az igazgatót. Emellett azonban ott vannak az emberi szempontok is. Fontosnak gondolom a türelmes, odafigyelő és biztató vezetői attitűdöt (pedagógus-diák viszonylatban is erre törekedtem), mely hosszú távon leginkább elősegítheti mind az egyén, mind a közösség fejlődését, érlelődését (a pedagógus-kollégák és a diákság viszonylatában is). Kérdésére visszautalva: találónak érzek egy ókori görög mitológiai képet. Át kell tudnunk hajózni Szkülla és Kharübdisz között. Vagyis ha óvatlanok vagyunk, s nem figyelünk a helyes egyensúlyra, könnyen hajótörést szenvedhetünk. Iskolánkban a humán és a szakmai szempontok egyaránt fontosak, és mi megpróbálunk Isten segítségével mind a kettőnek a lehető legnagyobb mértékben megfelelni.

(Forrás: Kecskeméti Lapok Online, kecskemetilapok.hu)